„Úgy éreztem, rá van írva a homlokomra, hogy elsős vagyok.”

Gondolom mindenkinek ismerős ez az érzés. Az idősebbek mosolyogva, vagy épp undorodva gondolnak vissza az első napokra, míg a kilencedikeseknek új az élmény. Ebben a könyvben nem szerepelnek vérfarkasok, vámpírok, vagy más természetfeletti lények. Egy egyszerű gimis életet tár fel nekünk egy nem mindennapi lány, Lilla szemszögéből, aki kilencedikesként kezd egy Budapesti gimnáziumban.ű

A szerelem sem maradhat ki az életéből. A szomszédjukba költözik Krisztián, egy figyelemre méltó, de nem túk barátsásgos fiú. Aztán máskor mégis az. Aztán megint nem. A fene se érti! Lilla ráadásul egy speciális gimnáziumba jár, egy művészeti suliba, ahol három tárgyat tanulnak emelt szinten: rajzot, táncot és sportokat. Illetve persze mindenki csak egyet. Lilla táncot tanul, így jobban beleláthatunk a táncosok világába de ugyanakkor a kosarasokért és rajzosokért is izgulhatunk.

A karakterek szerintem jól ki vannak dolgozva. Már az első részben komoly jellemfejlődésen mennek keresztül, hisz sok mindennel meg kell küzdeniük. Új iskola, tanárok, beilleszkedni a közösségbe.

Nekem személyes kedvencem Gréta, egy csendes rajzos lány, aki ritkán mondja ki, amit gondol, ennek ellenére hamar megtalálja a közös hangot Lillával, aki viszont egy szeszélyes pörgő lány.

Akik ismerik a Szent Johanna Gimit fölfedezhetnek némi párhuzamot, mert a téma ugyanaz, viszont ebben élethűbbek a karakterek.

Hogy a fiúkról is szót ejtsek, ott van Krisztián a másik főszereplőnk. Nem az a tipikus szépfiú, akiről csak ennyit lehet elmondani. Igenis intelligens és ráadásul kosarazik. Kell ennél több? Ráadásul a harmadik résztől váltott szemszögben olvashatunk, így már Krisztián gondolatai sem maradnak rejtve előttünk.

A könyv egy tanévet ölel fel hónapokra bontva, és természetesen van még három része, így Lilláék életét egészen az érettségiig követhetjük, és izgalomból aztán kijut… Bátran ajánlom azoknak akik csak nosztalgiázni szeretnének, vagy épp csak egy kis útmutatásra vágynak.