„Ha leírhatatlan, akkor ne írd le. Ha megfogalmazhatatlan, akkor ne fogalmazd meg. Nem kell esszét írni belőle. Senkinek nem kell beszámolnod és senkinek nem kell megmagyaráznod. Senkinek nem kell úgy elmondanod, hogy megértse. Aki megérti, szavak nélkül is megérti.” (Vámos Robi)

Megkérdeztem néhány kollégista társamat arról, hogy kiknek/kinek szoktak beszélni az érzelmeikről? Miért? Mindent elmondanak vagy csak a negatívat? Van valamilyen sorrend-e, hogy kinek mondják el legelőször? Bántja-e őket, ha nem úgy reagálnak, ahogy számítottak rá?

„Először is megfontolom magamban, hogy hogyan is érzek. Nem szeretem, ha valamelyik érzelmemet gondolkodás nélkül, indulatból kimondom. Abba is bele szoktam gondolni, hogy mi történik, ha visszamondják azt később egy veszekedés során. Az is nehezíti az érzelmeink kifejezését, hogy kultúrákként és társadalmanként különböznek a pozitív és negatív érzések kiváltó okai, ezért nem biztos, hogy egy másik ember minden esetben képes megérteni azt az érzést, amit mi közvetíteni karunk számára. Mi irányítja az érzelmeket és mit jelent érzelmet megosztani? Hisz, hogyan osztjuk meg az érzelmeinket, ha ez egy elvont dolog? Az érzelem egy mentális dolog, ami fizikailag is ki tud hatni egy emberre. Ha valakivel meg szeretném osztani az érzéseimet, erős empátiára lenne szükség kettőnk között. Én elsősorban a párommal szeretem megbeszélni, mert ő áll a legközelebb hozzám.” *Szekeres Bella *

„Azokal osztom meg, akik közel állnak hozzám. Rögtön elmesélem, ha bánt valami, ideges vagyok. Ez sokszor baj, mert így megbánthatok embereket. A negatív dolgokkal kezdem mindig, hisz sokkal jobb túl lenni rajtuk, mint sokáig rágódni rajtuk. Szeretem ezeket az embereket belevonni a boldogságomba is.” egy kollégista diáklány

„Anyukámmal és a barátnőmmel szeretem megosztani az érzéseim, ha pozitív, ha negatív. Ők azok, akikbe leginkább megbízom. Nálam nincs sorrend, hogy kinek mondom el legelőször.” – egy kollégista diáklány

„Nem mindjárt mondom el az érzelmeimet, szeretem megfontolni a dolgokat, és utána beszélni róla a barátnőmnek. Szerintem nem mindegyik érzelmem tartozik másra, ezért sokszor inkább magamba tartom. Fontosnak tartom, hogy a másik fél együtt érezzen velem.” *Gresák Gabriella *

„Olyan emberekkel osztom meg, meg, akik mellettem állnak, és teljes mértékben megbízom bennük. Pozitív és a negatív érzelmeimet ugyanúgy elmesélem. Én is szeretek először a lelki világomba rendet rakni és csak utána beszélni.” Kosztolányi Adél

„Barátokkal és a családommal osztom meg az érzelmeimet, ők azok, akikben megbízom, és akiknek a tanácsaira a leginkább számítok. Először a pozitívat közlöm velük, majd a negatívat. Néhány negatív érzelmemet szeretem saját magammal lerendezni, ezek kisebb dolgok, amiken hamar túl tudok lendülni. Szeretek beszélni az érzéseimrő,l és szeretem, ha a másik fél meghallgat és megért, de azt nem várom el tőle, hogy a negatív érzelmeimet ő is ugyanúgy átérezze, mint én. A pozitívnál meg egy mosoly is elég számomra.” Németh Bogi