Az egyik elszaladt, Futottam utána, Mosolygott rám hátra fordulva, Viccelődött, nevetett rajtam, És én csak loholtam.

A másik sírt a sarokban, Vigasztalhattam, De nem maradt abba, Könnyei tovább hullottak, S zokogott untalan.

A harmadik engem csitított, Lassan simogatott, Átölelt, magához húzott, Csókot hintett ajkamra, Megnyugtatott.

A negyedik szerelmesen andalgott, Rózsaszín ködben bolyongott, Édes ajka piroslott, Szeme csak úgy ragyogott, És boldogan mosolygott.

Az ötödik csak bámult engem, Szemeiben csillant a méreg, Rám ordított vörös fejjel, Torkomra markolt láthatatlan keze, Küszködtem könnyeimmel.

Sós cseppek felett eltekintek, Rengeteg van még körülöttem, Nem kezdtem számolni őket, Csak nyújtom kezemet, S körbe ölelem.