Ez a kérdés számomra, egy közönséges diák számára is sértő. Akkor mit szólna Vergilius, vagy Defoe, vagy Ady?

A kultúrának mindig jelen kell lennie az emberek életében, mert „nem csak gyönyörködtet, de tanít is”-mondta ezt egyszer Horatius. Ha a költészet kiveszne a kultúrából, a kultúra pedig idővel kiveszne a világból, akkor az a világ üres lenne. Hisz’ honnan ered a költészet? Az emberektől, akik merték felvállalni eszméiket, majd beírták a történelembe azon ékes szólásaikat, melyek felnyitották a többiek szemét, és talán az egész életét megváltoztatták.

Ilyen nekem Francois Villon, aki egy valódi lázadó szellemiség volt, aki kocsmázott, s egyszer még egy szobrot is ellopott a ’’kagylósokkal’’, majd testamentumokat írt. Mikor először hallottam róla, ezt kérdeztem magamban: Ki ez a csávó? Idővel megtanultam róla, hogy egy bizonyos ambivalenciát képviselt, illetve képvisel, miszerint lehet az ember börtöntöltelék is és vallásos ember is… Mert szabad vagy, mert te döntesz.

Kérdezem: ha nem a tudósok, költők, feltalálók tanítanak minket meg, akkor ki fog? Ha teszem fel, a harmadik évezredre, vagy holnapra kivonják az oktatásból azon személyeket, mint például Arkhimédész, Einstein, Berzsenyi… akkor marad az utókornak, a majdani gyermekeinknek a sok semmilyen, üres ’szólás-mondás’ valódi költemények helyett, és marad az, amit a tanáraink eleve tudtak, s majd nekünk is megtanítják egyszer? És ha nekik sem tanították volna meg e személyek nézeteit?

Látod kedves, visszafelé elemezve is kiderítheted, mi lesz majd… majd ha végleg kihal a kultúra.

„Álszentek voltunk mindahányan s az évek szálltak, mint a percek, véred kiontott harmatával irgalmazz nékünk, Jézus Herceg!” „Az élet hiábavalóság, ostoba tánc.” – De mégsem várjuk a halált, nem akarunk meghalni, szeretjük az életet.