“Mi ez a drog? Rendmániás lettem, 6 órán át nem gyújtottam rá és nem ettem. Rendes, szenvedélymentes, mi ez? Análisan fixált személyiséget alakít ki?”

“Négy számjegyű az IQ-m, mégis kihagytam valamit. Nem sokat. Majdnem nyomot hagytam a világban. Most majd egy helyen hagyok nyomot. A járdán.”

Kinek mi jut erről a szóról eszébe? Limitless – szó szerinti fordításban korlátlant, határtalant jelent. Ugye, hogy más? De hagyjuk is ki a hosszas elmélkedést arról, a fordítók miért pont ezt a címet adták a filmnek, és ugorjunk fejest a történetbe.

Fürdőrucit fel, irány a mély víz! őszereplőnk, Edward Morra (Bradley Cooper), egy New York-i író, aki ezt mondja magáról: “Senki sem hinné, hogy szerződésem van!”. Eddig még semmi érdekes nem lenne benne, csakhogy, miután szakított barátnőjével (Abbie Cornish), egy mondhatni véletlen során, (értsd: exsógor) megismerkedik a kinézetre enyhén lázcsillapítókra hajazó, szerencsénkre hozzájuk kevés közű NZT nevezetű droggal. Tudom, rosszul hangzik, de várjátok ki a végét! Gondolom, mindenki hallott már arról a “mítoszról”, hogy legjobb esetben is csak agyunk 30%- át használjuk ki. Ezzel a pirulával azonban az egészet igénybe vehetjük, ezáltal – legalábbis a készítők szerint – mindenre emlékeznénk, amit valaha tettünk, láttunk vagy éreztünk. Izgalmasan hangzik, nemde? Eddie is így találta, és hamar rá is szokott. Csakhogy egyszer minden jó véget ér, és ahogy az NZT hatása lassan elmúlik, ez tudatosul benne is. Így elindul, hogy szerezzen még. Ám ez nem ilyen egyszerű, hősünknek ugyanis apróbb problémái akadnak (értsd: halott exsógor). Eddie tehát azt teszi, amit minden tisztességes keresztény tenne: elviszi a pénzt és a tablettákat. Ekkor élete fordulópontot vesz: tőzsdézni kezd, és egy barátságos arcú, orosz maffiózó úriembertől kér kölcsön. Nem sokkal később hatalmas sikereket ér el, csupán hetek alatt 2 milliót csinál az eredeti 100 ezer dollárból, és természetesen ennek híre is megy.

Felkeresi Carl Van Loon (Robert De Niro), egy nagyhatalmú üzletember, és alkalmazni kezdi. Eddie ugyanakkor észreveszi, hogy egy kopaszodó férfi kezdi követni őt…

Egyre több tablettát szed, ám megjelennek a mellékhatások is, először állandó nyugtalanságként, majd 18 óra kiesésével. Erről az időszakról csak foszlányos emlékei maradnak, ami később belekeveri egy gyilkossági nyomozásba.

Azt hiszem, a történetről ennyi elég is lesz, hiszen nem a cselekmény teljeskörű leírása a célom, sokkal inkább a film bemutatása.

Beszéljünk egy kicsit a film szakmai hátteréről is.

A forgatókönyvet Leslie Dixon jegyezte, aki többek közt a Holtodiglan, Hajlakk, és a Nicsak, ki beszél most!-on is dolgozott, a rendezői székben Neil Burger, (A Kennedy gyilkosság, az Interjú a merénylővel, és A beavatott alkotója) foglalt helyet. Az operatőri teendőket Jo Willems (Éhezők viadala – A kiválasztott 1.) látta el, nem sajnálva a kreatív megoldásokat.

Az eredeti főszereplő Shia LaBeouf lett volna, ám később Bradley Cooper vette át a szerepét. Forgattak Philadelphiában, New Yorkban és Puerto Vallartában is. Robert de Niro 2010 márciusában csatlakozott hozzájuk, majd decemberben Limitlessé nevezték át a projektet Dark Fieldsről, ami az alapanyagként szolgáló, Alan Glynn által írt könyv címe volt. A film 16-os karikát kapott, bár nem hiszem, hogy ez közületek bárkit is visszatartana attól, hogy megnézze.

A film teljes ideje alatt, tehát 98 percen keresztül, Eddie narrál, ami nem csak hangulatelem, hanem sokszor humorforrás is.

Kis érdekességként még elmondanám, hogy készült egy sorozat is Limitless címen, amit egy amolyan spin-off-ként, vagy folytatásként is felfoghatunk, ám sajnos a CBS egy évad után leállította a forgatást.

A Csúcshatás egy kicsit másként mutatja meg a kábítószer témáját, sajnos, azonban a készítők nem mindig tudtak túllépni a szokásos kliséken, már csak ezért is kaphatott hideget-meleget a film. Szerencsénkre azonban inkább a középmezőnyben maradt: nem is magasztalták az egekig, de nem is húzták le nagyon.

Robert Ebert, a Chicago Sun-Times filmkritikusa 2,5 csillagot adott neki a 4-ből, megjegyezve “Nem volt borzasztóan jó, de ígéretes. Nem igazán próbálja feltárni, mit tehetne a pirula egy emberrel. A Csúcshatás csupán 15, talán 20%-át használja az agyának, de ez így is több, mint amennyit a legtöbb film szokott.”

Összességében a készítők egy egész pofás kis akcióthrillert hoztak össze nekünk, ami bár nem hibátlan (Melyik film az?), de elgondolkodtató és megéri megnézni.

Végül cikkemet Carl Van Loon szavaival zárnám: “Isten veled. A gyertyának ugyan kisebb lett az árnyéka, de még mindig édes a fénye.”