Újra köztünk jár a halál, pusztít, mint eddig is tette, csak áldozatai ezrek, majd milliók, milliárdok lesznek.

Nem győz felette senki, mérgezett pengéje mélyen húsodba vág, aztán kegyelmesen lefejez.

Fekete pelyhek hullnak alá, a pokol új szintjére, szánját háromfejű ló húzza, fején obszidián korona.

Hosszú szenvedéssel áld, az életet lassan húzza ki belőled, ajkadra lágyan lehelve keserésed csókot ád.

Majd torkodat átvágja, szíved kitépi, iszik véredből és eszik húsodból.

Szemfedeled a sötétség lesz, miután megkaparintott téged, karjában fog ringatni, és végleg elaltatni.

Így fog köztünk járni a kegyetlen halál, övé lesz minden lélek, és az egész világ.