Történelmünk tele van bátrabbnál bátrabb emberekkel, akik még újabb, még veszélyesebb határokat feszegettek az emberiség érdekében. Mondanom sem kell, hogy voltak olyanok is, akik elbuktak ezeken a határokon. Most azokról a bátor vállalkozókról hoztam egy megemlékezést, akik az űrkutatás kietlen markában lelték halálukat.

A Hidegháború 40 éven keresztül egy tudományos, politikai és harcászati versengést hozott a világ két nagyhatalma közé. Az USA és a Szovjetunió minden téren megpróbálták felülmúlni a másikat, így nem csoda, hogy e versenyt az űrbe is kiterjesztették. Az első orosz műholdat hamar követte az első amerikai, az első orosz űrhajóst pedig az amerikaiak szánalmas kísérlete, hogy embert juttassanak az űrbe. A kialakuló űrversenyt mégis Amerika nyerte, amikor 1969 nyarán (vagyis már 50 éve) embereket juttattak a Hold felszínére. Az Apollo 11-es küldetés sikeréhez azonban véresebb út vezet, mint ahogy azt egyesek gondolnák. Azonnal kezdeném is a legtragikusabbal mind közül: az Apollo 1 tragédiával.

A ’60-as évek elején az USA új holdküldetésére tesztelte az új űrkabinját. A földön. Félúton azonban baleset történt. A teljesen új űrkabin, prototípus a gyárból nem lett megfelelően tesztelve. Az USA ebben az időben oxigéngázt használt a kabinjaiban a megszokott földi levegő helyett. Mi baj is történhetne egy megbízhatatlan kabin színtiszta oxigénnel feltöltött belsejében, ahova még 3 embert is bezsúfoltak? Egy elektromos szikra miatt tűz ütött ki a légmentesen lezárt kabinban, a baleset mindhárom űrhajós életébe került. Ezután a NASA minden emberes küldetését befagyasztotta, éveken keresztül csak a megfelelő kivizsgálások többszörös elvégzése után engedtek embereket a felszerelések közelébe.

De még ezekkel a korlátozásokkal is több amerikai vesztette életét, szám szerint 23. A szovjet oldalon mindössze hat áldozatról tudunk. Vladimir Komarov szintén egy eléggé megkérdőjelezhető balesetben hunyt el: nem nyílt ki az ejtőernyője. Ekkoriban a szovjet rakétákból ki kellett ugrani leszállás közben az aktatáska méretű tudományos felszerelést fogva. Vladimirt az egynapos küldetése után egy egyszerű besült ernyő vitte a sírba. Az első űrben elhunyt személy tragikus „díja” azonban a szovjeteknek jutott. Ebben a tragédiában a történelemben először és utoljára az űrben vesztették életüket emberek.

A Szojuz-11 legénysége lett volna az első, akik egy űrállomáson töltötték volna a repülési idejük nagy részét. Amikor azonban felcsatlakoztak az űrállomásra, a dokkoló nem zárt rendesen, a háromtagú legénység pedig megfulladt.

Ezek és számtalan hasonló baleset mind egy szálig elkerülhetőek lettek volna, mégis mind elősegítették az elképzelésünket egy biztonságos világűrről. A hold felszínén a mai napig áll egy emléktábla az 1970-ig elhunyt űrhajósok nevével, hogy megörökítse az áldozatukat, nemzetiségüktől függetlenül.