Jó napot, hölgyem! Remélem, ez a megszólítás már mindennapos nálad. Hogy tetszik az asztalod? Én dolgoztam érte, csak azért kérdem. Na, és minden jól megy?… De elég a bájcsevejből. Egyenes leszek.

Emlékszem erre a lapról, én pedig most írom jövő Briginek, tehát neked… vagyis hogy nekünk. Emlékszel a feladatra is. Szóval, meg kell kérdeznem, hogyan alakul az életed.

Minden szép és jó, van nagy ház, fehér kerítéssel, tucat gyerek, Channing épp főz, ugyebár? Vagy valami kisiklott, és nem jössz ki a srácaiddal? Channel már nem ugyanazt érzitek, mint régebben? Nos, nyilván ezért vettél elő, hogy valakitől tanácsot kérj.

Kezdetnek a férjeddel kapcsolatban osztanám meg veled pár gondolatomat. Például remélem, ugyanúgy szántok egymásra időt, mint Anna, John és Catherina előtt. Ha nincs egymásra egy percetek sem, a szerelem elmúlik. Legalábbis nem lobog a tűz, csak a hamu maradványaival kell szembenéznetek nap, mint nap. Ez nem jó, te is tudod. Ráadásul te sosem voltál az ordibálás és a vitatkozás híve. Szerintem felnőtt módjára is meg lehet beszélni a problémákat, melyek adódtak. Megcsalt? Megvert? Hazudott? Szomorú, de te nem csináltál már ilyent? Ha átsiklasz az elmúlt húsz éveden, biztosan találsz néhány apró hibát a kapcsolataidban. Tehát higgadj le, gondolkozz, és ne, kérlek, ne hidegvérrel beszéld át ezt a mizériát a férjeddel, hanem odaadóan, megértően, határozottan, ugyanakkor célratörően.

Az nem lehet, hogy addig fajuljon, hogy a gyerkőcökre is kihasson. Vagy már megtörtént? Ha igen, akkor úgy seggbe rúglak, hogy átszakad a levél. Jól rémlik, hogy az anyád ugyanezt csinálta? Ne tedd te is ezt! maradj higgadt, maradj nő! Maradj önmagad! Sosem voltál erőszakos, inkább többet ésszel, mint erővel fajta. Hát, akkor mentsd meg az életed ezek alapján. Ráadásul Anna a legkisebb, vele kellene a legtöbbet foglalkoznod. Cat és John már kamaszok, túlélik, persze, azért velük is beszélgess el néha. De Anna még olyan ártatlan és törékeny. Tudom, tudom, szegény az apjára ütött, de ő a te lányod is. Hallgasd meg, és ha sír, azt sajnos, el kell fogadnod. Vigasztald meg, és légy vele kedves.

Emlékszel még, hogy bánt veled a mamád? Emlékszel milyen bölcs és jószívű volt? Hát, próbálj meg olyan lenni! Jó példát kell mutatnod. Anya vagy, nem az a tizennégy éves csitri lány, aki voltál. Hidd el, attól, hogy megváltoztál, még semmi baj nem történt. Nem így terveztük, hogy családod lesz, de előfordul. Túl sokat dolgozol, és semmire sincs időd? Megint cigizel? Kezdenek a dolgaid kicsúszni a kezeid közül? Nézz tükörbe, és emlékezz, emlékezz… Emlékezz!

Ha jobban belegondolok, ki vagyok most… Nagyon tetszik. Annyira önálló vagyok, amennyire csak lehet. Mindig is erre vágytam. Nem tartanak vissza, szabadon utazgathatok, amikor csak akarok. senki nem állhat a karrierem útjába. Az igazat megvallva, örülök, hogy nem létezel.